Legutóbbi bejegyzésem óta igen sok idő telt el. Ez idő alatt is készültek rajzok, amikből hamarosan megosztok 1-2-t. Remélhetőleg a jövőben már újra aktívabban fogom tudni bővíteni a blogot.
Ez a kép inkább amolyan kísérletezgetés lehet csak, ugyanakkor talán valamelyest sikerült benne egy területet kiemelni, miközben más területek a háttérben maradnak. Ez pedig az agancs, illetve fülek. Fontos, hogy állat rajzoknál a súlypontnak az állat szeme körül kell lenni!
Pár hónap kényszerpihenő után Szentes vasútállomásról tdk és szakdolgozat konzulensemnek rajzoltam képet. Itt jobban megpróbáltam ügyelni arra, hogy a tér pontos legyen, az egyenes vonalak ne görbüljenek, ... (ezek a hibák a NoHAB rajznál jöttek elő). Nem mondom hogy mindenhol sikerült, még mindig érzek sok bizonytalanságot a rajzon (főként az épület hozzánk közelebb eső része tekeredik). Hiába, a precízséghez sok gyakorlás kell.
Valahogy így nézek ki, bár azért szerencsére nem teljesen. A rajzon az egész fejem a függőleges tengelye körül torz, keskenyebb mint kellene lennie, vagyis a tarkóm és az orrom hegye túl közel van egymáshoz. Ez egy jó intő példája annak, hogy hogyan jár az ember, ha nem pontosan veszi fel a méreteket, arányokat. Eddigi legjobb arc rajzom, mégis tulajdonképen használhatatlan. Tanulság: az alapoknál dől el majdnem minden (hmm, az életben is így van, nem csak a rajzolásban...)! A következőnél én is jobban fogok figyelni... .
Nem akarok nagy dolgokat írni, mivel nem is tudok. Csupán pár szóban szeretném leírni, hogy milyen tanácsokat kaptam, mikre figyeljek oda.
Elsődleges a precízség. nagyon fontos az arányokból indulni. Mindig mindent felmérni, a jellegzetes formákat megkeresni/megtalálni, az ábrázolandó dolgot először halványan egyszerűsítetten felrajzolni. Amikor rendben van (ez ellenőrizhető úgy, ha az ember fejtetőre állítja a rajzot, és úgy nézi meg, sok mindent így könnyebb észrevenni), lehet bonyolítani. Finomítani a formákat, finoman elkezdeni tónusozni, ... . Épületnél fontos segédvonalak alkalmazása, illetve a precíz, egyenes vonalakkal való munka (ennek hiánya látható a nohab - rajzon). Az egyenes legyen egyenes, a párhuzamos legyen párhuzamos, a látszólag egy pontban végződő egyenesek legyenek 1 pontban végződők (pl. sínpár, vagy épület éleinek meghosszabbításai, ... stb.). Egyéb formáknál (pl. kéz) fontos az arányok, a jellegzetes formák pontos megtartása. Egy kéznél pl. a kézfej és az ujjak arányát először le kell mérni. Aztán megrajzolás után össze kell nézni mindent, hogy minden passzol-e mindenhez (arányok: kézfej függőleges hossza és ujjak függőleges hossza, kézfej hossza és a hüvelyk ujj hossza, hüvelyk ujj hossza és a többi ujj hossza, kézfej szélessége és hosszának aránya, ... stb.). Ha ez rendben van, utána lehet tovább dolgozni a rajzon. Ezután jöhet a tónusozás, amelynek természetesen hasonlóan precíznek kell lenni, logikailag. Nem mindig szükséges finom átmenetekkel dolgozni. Művészi lehet egy durva tónusozás is.
Ha az ember precíz, jöhet a rajzolás magasabb foka, amikor azt kell eldönteni, hogy egy rajzon mi legyen rajta, és mi ne legyen rajta. Mi legyen erősen kiemelve, és mi ne. Például az előbb "szidott" nohab rajzon direkt nem fejeztem be az épületet, ezzel emelve ki a mozdonyt, és annak jellegzetes formáját. Vagy ezért picit erősebb tónusokkal bír a sas az adott képen, mint a felhők. Ez egy olyan dolog, amiben látom, hogy hatalmas lehetőségek vannak, de sokat kell tanulnia az embernek, hogy kiaknázhassa. Én ezen tanulmányoknak épp a legelején vagyok. Ha az olvasó is szeret rajzolni, akkor kívánom, hogy tanuljunk együtt! ;-)
Érdekessége a felhő felett látható fénycsíkok, azaz közvetlen a felette lévő "kierősítések". Azokat nem én rajzoltam oda, hanem tanárom, érzékeltetve, hogy egy egy hangsúlyos pont kiemelése mennyire fontos. Legyen ez jó példa minden amatőr rajzos számára...
Nézzük, mennyit torzít a fényképezőgépem, és mekkora trapéz "van a kezemben". Hát utóbbi elég nagy, így mihelyst lehet, újra fényképezem a képet. Még régebben készült nővéreméknek, zselés tollal (tushoz hasonlít). A téma nagyon tetszik, és a "tus"(-nak nevezett toll) is azt hiszem, testhez álló. Hiány hogy nincs benne kontraszt, nincs igazán kiemelve semmi.
A cím: "nohab" egy (sokak által szinte szó szerint imádott, vagy éppen nem szeretett) mozdonysorozat beceneve. Tényleg szép jármű, de meg kell vallani, voltak műszakilag komoly gyengeségei. A rajzról: eddig nem kísérleteztem olyan dolgokkal, mint ezen a képen. A "lényeg" az épület be nem fejezése, illetve a tetőszerkezet drasztikus kiemelése, és a lámpák fényei (radírral csináltam). A hiba benne az, hogy az épület kissé hajlik (tudjuk hogy görbül a tér, de ennyire? ;o), tanulság ebből az, hogy rendesen oda kell figyelni a geometriai pontosságra.
A kép átlós szerkesztésű, tehát két fő pont a drasztikusan kiemelt tetőszerkezet, és a mozdony szoknyája (az ütközőknél).
.jpg)
Egyik kedvenc rajzom. A sas úgy érzem egész jó lett, talán dolgozni még a felhőkön lehetne... . Majd legközelebb.
Vonatos téma, kedvenc témám. A lényeg a füst, ill. a gőzös formája. Ezek adnak egy "sors" jelleget a képnek.
Eddigi legjobb színes rajzom. Hosszabb távon, ha elég sikerélményem lesz fekete-fehérben, szeretnék színes eszközökkel foglalkozni, de azt már tudom, hogy nem ceruzával. Addig viszont beérem ezzel, és próbálok még hasonló minőségű produktumokat előállítani.
Egyértelmű hiba, hogy a súlypont a madár faroktollaira helyeződött, és nem a fejére - szeme tájékára. Erre oda kell figyelni.
Van benne mit javítani bőven. Egészen eddig azt hittem, "tudok" hajót rajzolni...
Szeretem a kezet, mint témát, sok minden kifejezhető vele. Persze majd csak akkor, ha már jól tudok kezet rajzolni.
Itt fő nehézséget az árnyékolás okozott, illetve az ujjak rajzolása a rövidülés miatt.
.jpg)
Vajon miért tanulok járműmérnöknek? ;-)
Egy rajzpályázatos könyvből fényképeztem ki, igazából ennek a pályázatnak köszönheti a kép, hogy megmaradhatott egy kedves emléknek.
No igen, az "S" betűk.., sosem voltak az erősségem.. ;-).
